Számos olyan hagyományos mesterség van, amely hosszú idők óta töretlenül szolgál ki különböző igényeket, még ha az évszázadok alatt jelentős változásokon is ment keresztül. Igaz ez a lakatos szakmára is, amely ma már egészen más tevékenységeket foglal magába, mint annak idején. Ha érdekel, mivel foglalkozik egy lakatos, és hogy milyen lakatos munka folyik nálunk, az Ermico-nál, érdemes tovább olvasnod!

A lakatos szakma

Ha szeretnénk egy rövid definíciót a lakatos mesterségről, azt talán így fogalmazhatjuk meg:

A lakatos acélból, alumíniumból és más fémes anyagokból készült szerkezeteket, csöveket, vázakat, idomokat, burkolatokat alakít ki, valamint tartószerkezeteket gyárt egyedi igény szerint.

Ez a megmunkálás sok esetben épületek, építmények szerkezeti fémvázainak összeszerelését, felállítását és/vagy szétszerelését jelenti az alapoktól, egészen a tetőig. Ám fontos megjegyezni, hogy azért a lakatos szakma nem merül ki ennyiben.

Mivel egy lakatos acélból készült elemek előkészítéséhez, megmunkálásához, szereléséhez, hegesztéséhez és ellenőrzéséhez is ért, igen szerteágazó területeken végeznek munkát a szakma képviselői.

Lakatos munkakörben szükség lehet szerkezeti munkafolyamatok, eszközök, technológiák dokumentációjára, tervezésére, tanulmányozására, értelmezésére, fejlesztésére. Ezért egy profi lakatos ismeri a szakrajzi jelöléseket, nézeteket; kitűnő anyagismerettel rendelkezik, képes roncsolásmentesen anyagvizsgálatot végezni és gépipari alapméréseket végezni, és ezek alapján akár előrajzolni is. Mindehhez pedig szakszerűen igénybe vesz alapvető kézi szerszámokat, kisgépeket.

Mindez, természetesen, napjainkban igaz a lakatos szakmára. De nem volt ez mindig így, hosszú utat járt be a mesterség, mire elérte mai formáját.

A lakatos mesterség története

Hosszú története van a lakatos szakmának, igazi hagyományos mesterség (nem véletlen, hogy ez az egyik olyan foglalkozásnév, amelyik vezetéknévként is funkcionál).

A lakatos eredetileg a zárak, kulcsok, lakatok készítésével, javításával foglalkozó szakember volt, innen az elnevezés is. Emellett zablákat, kengyelvasakat és lóvakarókat is készítettek, majd idővel bútorok és épületet vasalását is a lakatosokra bízták.

A kovács és a lakatos mesterség egy darabig kéz a kézben járt. A középkorban (valamikor a 14. század folyamán) váltak külön egymástól. Sokáig számos azonos eleme maradt a két szakmának. A lakatos is egy munkapadon végzett kézi kovácsolást,  tűzhellyel vagy kis kohóval felszerelt saját műhelyében. Klasszikus munkaeszköze pedig neki is többek között a kalapács, a véső, az üllő vagy épp a satupad volt. Éppen ezért nem egyszer volt rá példa, hogy külön szabályozni kellett, hogy milyen tárgyakat készíthet egy lakatos, és milyen munkát végezhet egy kovács.

A lakatos mesterség nem egyik napról a másikra változott meg, sok lépés vezetett oda, hogy elérje mai alakját. Ablakrácsok, pinceajtók készítése, valamint a várak, templomok, kastélyok vasalása mellett idővel részét képezte a foglalkozásnak díszes céhládák, pénzesládák készítése is. Ez annak volt köszönhető, hogy az igazán nagy mesterek művészi színvonalra emelték munkájukat. A 19. században kiegészült a lakatos tevékenységek köre csizmák patkolásával és sarkantyúk készítésével is.

Az ipari forradalmat is előidéző gyors ipari fejlődés a lakatos szakmára is hatással volt. Az új kézi- és gépi szerszámok, eszközök új utakat nyitottak meg az anyagfelhasználás előtt. A vas- és a fémipar egyre inkább differenciálódott, sőt a két ágazaton belül is további specializálódás lett megfigyelhető.

Ez vezetett ahhoz, hogy ma a lakatos szakma több ágazatra és azokon belül is több részre tagolódik.

A szakma differenciálódása

Egy lakatos tehát változatos feladatokat láthat ma el, attól függően például, hogy mi a szakterülete, hogy milyen képesítéssel rendelkezik.

Van lakatos szakember, aki főként fémlemezeket készít elő vágásra, átalakításra. Mások könnyű acél- és fémszerkezetű nyílászárók, rácsok, korlátok, egyéb berendezések készítését, karbantartását, beépítését végzik. De külön említhetjük az acél- és alumíniumszerkezetű kapuk, nyílászárók, kazánok alkatrészeinek gyártását, szerelését, javítását végző szakmabelieket is.

Megint csak más jellegű ismeretek kíván meg a gépjárművek alvázának, vázszerkezetének, külső lemezborításának készítése, illetve felújítása. Szintén más tudást követel a vezetékek, elzáró és szabályozó elemek kialakítása, beépítése, karbantartása.

És érdemes elkülöníteni az acél- és fémszerkezetek elemeinek előrajzolását, darabolását, formálását, összeillesztését; vagy épp a gépek és berendezések felújítását, üzemképes állapotának biztosítását végző lakatosokat.

Talán sokakban nem tudatosul, de azzal, hogy vannak lakatosok, akik munkadarabokat, valamint komoly szerkezetek részeit gyártják, az alkatrészgyártásból és a gépgyártásból is jelentősen kiveszi a részét a szakma.

Igen komplex munkafázisokat kapcsolódnak hozzájuk ezen a területen (is): kézi vagy gépi forgácsolást vagy darabolást végeznek (adott esetben lángvágással vagy lézervágással), statikai váz szerkezeteket szerelnek, hegesztési feladatokat látnak el, különböző speciális lemezkötéseket készítenek változatos technológiákat alkalmazva. Mindehhez pedig műszaki rajzot olvasnak, értelmeznek és készítenek, ha szükséges.

A lakatosok jellemző munkakörei

Logikusan következik, hogy nagyon változatos munkakörökben lehet elhelyezkedni lakatosként. A munkakörök elnevezése is árulkodó, és világosan jelzi, hogy más feladatokat kell ellátnia egy bányalakatosnak, mint egy díszműlakatosnak, más a napi elfoglaltsága egy szerkezetlakatosnak, egy karosszérialakatossal vagy egy gépszerelő és -karbantartó lakatossal szemben.

Számos, különböző munkákra szakosodott cég alkalmaz lakatosokat. Ezek között van olyan, amely kifejezetten épületek, építmények szerkezeti fémvázainak összeszerelését vállalja, és ehhez van szüksége szakemberekre. Máshol kifejezetten

hegesztésre vagy különböző berendezések karbantartására keresnek lakatosokat.

Milyen lakatos munka folyik az Ermico-nál?

Nálunk, az Ermico-nál, lakatos-, esztergályos- és hegesztő műhelyben folyik a munka, ahol munkagép-alkatrészek és ipari gépek, ipari berendezések (például célgépek, szállítópályák, robotcellák)

tervezésével, gyártásával egyaránt foglalkozunk. Kifejezetten egyedi igényeket, kéréseket is teljesítünk az általánosabb, megszokott feladatok elvégzése mellett.

Így többek között rendelkezésre állunk, ha fém alkatrész gyártására van szükség, legyen szó akár egyedi alkatrészről, akár szériagyártásról.

Sőt, nem csak a gyártási feladatokat vállaljuk, a helyszínt felmérve segítünk a terv kidolgozásában is. Javaslatokat teszünk, ha azt látjuk, hogy tudunk tanácsolni hatékonyabb, jobb verziót annál, amire Ön gondolt.

Minden esetben a közösen kialakított és elfogadott koncepció kerül árazásra. Lakatos munkáknál mindig úgy választunk alapanyagot, hogy az az adott célnak a legjobban megfeleljen. Az elkészült lakatosipari terméket pedig kérésre leszállítjuk és be is építjük.

Vegye igénybe a nagy múltú lakatos szakma nyújtotta lehetőségeket!

Kérjen Tőlünk ajánlatot lakatos munkára! Ide kattintva felveheti velünk a kapcsolatot!

A robot szóról mindenkinek más jut az eszébe. De talán kifejezetten kevesen gondolnak az iparban használatos robotokra, hogy a robotcellákat már ne is említsük. Pedig ha valahol, akkor az ipari termelésben kifejezetten hasznosak tudnak lenni a robotok. Hogy pontosan hogyan veszik ki a részüket a gyártásból, és hogy egyáltalán mit is értünk robotcella alatt, az a cikkből kiderül!

Automatizálás és robotok az iparban

Az automatizmusok behálózzák mindennapjainkat. Már rég nem csak egyes szakmák képviselőinek munkáját könnyíti meg az automatizálás. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy mennyi mindent működtetnek automatizmusok körülöttünk.

Jelentősen megkönnyítik az életet a minimális emberi beavatkozással működő rendszerek. De éppen azért, mert ma már az élet minden területén találkozni velük, számos formájukat meg lehet már különböztetni. Nem árt az ezekhez társuló fogalmakat sem tisztázni. Nem nevezhetünk minden automatizmust robotnak, hiába lenne vonzó azzal dicsekedni, hogy robotok segítenek minket lépten-nyomon.

Bár a mérnökök számára világos, mi a különbség az egyes automatizmusok és a robotok között, ennek ellenére sokszor még nekik sem egyszerű meghozni azt a döntést, hogy az adott gyártási folyamatot hogyan lenne érdemes költséghatékonyan optimalizálni. Rossz döntés esetén a teljes termelés lelassulhat.

Ebben a bejegyzésben azt vizsgáljuk meg, hogy az iparban mikor is beszélhetünk automatizálásról és mikor robotokról.

Automatizálás

Mindenek előtt nem árt tisztázni, melyek azok az igények és tendenciák, amelyek életre hívják az automatizmusokat az iparban. Fontos tudni, hogy a gyártásban mindig is az emberi munka jelentette a legnagyobb bizonytalanságot. Az ember által végzett munka tele van rizikófaktorral. Egy személy mindig könnyebben hibázik, mint egy gép, és könnyebben ki is eshet a termelésből: megbetegedhet, megsérülhet, munkahelyet válthat, stb. Nem véletlen tehát az a törekvés, hogy az ember által végzett munka kiváltható legyen, és így csökkenjen a kockázat és a bizonytalanság.

Könnyű azonban átesni a ló túloldalára, és olyan területeken is belevágni az automatizálásba, ahol az inkább kontraproduktív lesz. A költséghatékonyságot szem előtt tartva és józan észt használva kell meghozni az erre vonatkozó döntéseket. Gyakori hiba, például, hogy egy nagyon egyszerű vagy egy kifejezetten alacsony darabszámú terméket létrehozó feladatot „bíznak rá” egy automatikusan működő gépre. De ennek az ellenkezője is előfordul, amikor egy olyannyira bonyolult folyamat elvégzését kívánják egyetlen technológiával kiváltani, amit gyakorlatilag nem lehetséges, vagy csak olyan költségesen, ami szinte soha nem fog tudni megtérülni. Ajánlott mindig alaposan körüljárni a témát, hogy megalapozott döntés születhessen arról, mit éri meg automatizálni. Megfontolandó akár szakember segítségét is igénybe venni.

Már azt sem egyszerű ugyanis eldönteni, hogy mondjuk teljesen automata vagy félautomata gépre lehet szükség. A munkafolyamat jellege fogja meghatározni, hogy az adott rendszer milyen fokú önállósággal rendelkezzen. A különböző gépek tervezése is egészen máshogy történik. Más az emberi beavatkozás nélkül is tökéletesen működő automata gépek és megint más az emberi közreműködést is igénylő félautomata gépek működési elve.

Robotok

Ahhoz, hogy elkerüljük a fogalomzavart, ezen a ponton fontos tisztázni, hogy az iparban mit is nevezünk robotnak. A robot kifejezést az iparban azokra a gépszerkezetekre használjuk, amelyek egyes mozdulatai részletesen beprogramozhatóak. Kialakítástól függően változatos feladatokat el tudnak végezni a robotok. A lényeg, tehát, hogy igényelnek emberi közreműködést, de ez csak a programozásra korlátozódik.

(Más kategóriát képeznek az úgynevezett kollaboratív robotok – másnéven cobotok vagy kobotok –, amelyek közvetlen robot-ember interakcióra lettek tervezve.)

Mi a robotcella?

A robotcella nem más, mint a robot vagy robotok és a köréjük telepített gépek összessége. Így a gépek egy olyan automatizált folyamatból veszik ki a részüket, amelyekhez programozható robot is tartozik (akár több is). Egy robotcella nem csak automatizálja a feladatok elvégzését, de gyorsítja és egyszerűsíti a gyártást: kapacitásnövekedést tesz lehetővé és garantálja a termékek magas minőségét is.

Az ipari területeken a robotcella egy elhatárolt terület, amelynek nyílásai csak az anyag be- és kiáramlását szolgálhatják. A nyílások zárása történhet elektronikus vagy mechanikai eszközökkel is. Erre elsősorban biztonságtechnikai okokból van szükség. Mivel a robotkar vagy a mozgatott alkatrész képes sérülést okozni, ezen a területen veszélyes lehet embernek tartózkodni. A biztonságot szolgálja az is, hogy robotok kifinomult elektronikus érzékelői észlelni tudnak bármilyen akadályt, és ilyen esetben azonnal leállnak. Csak zavartalan körülmények között végzik az előre beprogramozott feladatokat.

Az elkülönített területen a robotok és a gépek egy meghatározott sorrendben végzik a munkát. A folyamat összehangoltságot igényel, és természetesen a lépések egymásra épülnek.

A robotcellák kifejezetten fejlett műszaki munka elvégzésére is képesek és rendkívül összetett feladatokat is képesek ellátni igen nagy hatékonysággal. Emellett nagy erényük a rugalmasság is. Mivel a robotok programozhatóak, jelentős szerkezeti változtatás nélkül lehet módosításokat végrehajtani.

Mikor van szükség robotcellára?

Érdemes kihasználni a robotcellák azon tulajdonságát, hogy gyorsan átalakíthatóak és sokoldalúan alkalmazhatóak. Kifejezetten jó döntés lehet robotcella mellett dönteni, ha egy munkadarab vagy akár a konkrét produktum alakja, mérete az előállítás során folyamatosan változik.

Elsősorban akkor ajánlatos robotcella telepítése mellett dönteni, ha különösen bonyolult műveletek elvégzését szeretné automatizálni. Kulcsfontosságú és kifejezetten specifikus feladat ellátását jó ötlet lehet gépekre bízni. Az egyedi tervezésű robotcellák a legkülönfélébb feladatokat képesek ellátni, legyen az akár hegesztés, csiszolás, vagy éppen egy raklap legyártása. Néhány esetben a munkadarab behelyezéséhez szükség lehet emberi közreműködésre (a cellát kiszolgáló személy az operátor), de ezt leszámítva, lényegében önjáró a rendszer.

Összefoglalva tehát a robotcella legfontosabb előnyei:

• nagyobb termelékenység
• az állandó magas minőség biztosítása
• könnyen ellenőrizhető gyártási folyamat
• költséghatékonyság.

Szeretné, ha valaki segítene felmérni, hogy milyen gépekkel tudná automatizálni termelést?

Vegye fel velünk a kapcsolatot, és tegye meg az első lépést a biztonságosabb és költséghatékonyabb működés felé!

Minden évben kárba vész a betakarított gabona egy jelentős része a nem megfelelő tárolás miatt. Sokszor még a szakemberek is tehetetlenül állnak egy-egy jellemző probléma felett, hiszen a gabonatárolás számos nehézsége csak nehezen küszöbölhető ki.

Bejegyzésünkben bemutatjuk, milyen kihívásokkal néznek szembe mindazok, akik a gabona tárolásáért felelnek. Következő cikkünkben pedig ismertetjük majd a gabonagazdálkodás egyik legkorszerűbb technológiáját, melynek segítségével lehetőség nyílik kiküszöbölni minden itt felsorolt problémát.

A gabonafélék

A gabonafajták (elsősorban a búza) az első nemesített növények között voltak az emberiség történetében. A többi növényhez képest jóval egyszerűbb gondozásuknak és magas kalória-, illetve tápanyagtartalmuknak köszönhetően a mai napig megkerülhetetlen részét képezik az emberi étrendnek, ahogyan az állatok takarmányozása sem képzelhető el nélkülük – már hosszú évezredek óta szolgálnak alapvető élelmiszerként.

A gabona kifejezés azon pázsitfűfélék összefoglaló elnevezése, amelyek magjai táplálkozási célra felhasználhatóak, többnyire liszt formájában.
A legfontosabb gabonafélék közé a búza, a kukorica, a rizs, az árpa, a zab és a rozs tartoznak, de a cirok, a hajdina, az amaránt, a köles, továbbá a búza és a rozs keresztezésével létrehozott tritikálé, valamint a legapróbb szemű gabonaféle, a teff is az alapvető gabonák közé sorolható.

Gabonatárolás

A gabonafélék magjait betakarítás után ömlesztve tárolják, általában tisztítás és szárítás után. A tisztítás lényege, hogy a gabona szármaradványoktól, gyommagvaktól és törtszemektől mentes legyen – miközben a tisztítás során arra is ügyelni kell, hogy a magok belsején ne keletkezzen repedés vagy törés. A szárítás pedig azt a célt szolgálja, hogy megfelelő nedvességtartalommal bírjon.

A gabona tárolása során nagyon sok tényezőre oda kell figyelni: a termény nedvességtartalmának, hőmérsékletének proaktív szabályozása mellett gondot kell fordítani többek között a tárolási környezet oxigénellátására, valamint a penészesedés és a rovarok, atkák, mikrobák elleni védelemre a (minőség)romlási veszteségek minimalizálása érdekében.
Ez folyamatos ellenőrzést igényel, amit nem egyszerű költség- és energiatakarékosan megoldani. Folyamatos információval kell rendelkezni többek között a silón belüli hőmérsékletről és páratartalomról, a termény szintjéről, valamint a külső környezetről is. A maghőmérséklet gyorsütemű emelkedése, például jelzi, hogy a szemek romlásnak indultak. A nedvesség szabályozásával pedig a térfogatvesztést is lehetséges minimalizálni.
A szemestermények tárolására általánosságban két megoldás létezik. Ezek könnyen megkülönböztethetőek: az egyik vízszintes tárolókban (úgynevezett csarnoktárolókban vagy síktárolókban), a másik pedig függőleges tárolókban (úgynevezett toronytárolókban, vagy ismertebb néven: silókban) történik.

A vízszintes csarnoktárolók is lehetnek akár 7-8 méter magasak, általában tégla- vagy betonfallal rendelkeznek, és trapézlemezzel vagy hullámpalával vannak fedve.
A függőleges silók hengeres építmények, amelyek oldalfala többnyire fémből készül, és betonalapon vannak rögzítve (vagy a föld felszínén vagy magasított, lábakon álló alapon).
A tárolók megépítésére felhasználható anyagok körét 2005 óta az Európai Unió korlátozza, hogy egészségre ártalmas anyagok ne érintkezzenek a gabonával.

A gabonatárolás kihívásai

A gabonatárolás egyik legnagyobb kihívása, hogy minél kisebb minőségi és mennyiségi veszteséggel valósuljon meg.

A tárolók gyakori problémái

A tárolók kialakításánál vagy kapacitásánál jóval fontosabb azok műszaki színvonala. A nem kielégítő színvonalú tárolók alkalmatlanok a gabona veszteségmentes tárolására. A trapézlemez tető például könnyen beázik, ha rossz a lemezillesztés, de az is problémás, ha a lemez alsó felületén megjelenő pára lecsapódik, majd lefolyik, lecsepeg a szemekre. A hullámpala tetőn pedig jellemzően a hosszanti repedések vagy a lyukak okoznak problémát.
A silók teteje is gyakran rossz állapotú, lyukas. A nem teljesen vízmentes gabonatárolók könnyen nedvesednek és penészedik bennük az áru.

A hagyományos tárolás hűtés nélkül történik, melynek egyik hátulütője, hogy sűrűn indokolttá válik a termény átrakodása a hőtorlódás megszüntetése érdekében. Ehhez a művelethez értelemszerűen mindig szükség van szabad tárolóhelyre, az átrakodás során pedig az áru 0,3%-a kárba vész, „ledörzsölődik”.

Hőmérséklet és páratartalom

Mivel a magok fizikailag és kémiailag a betakarítás után is változnak, a gabonatárolás során kritikus fontosságú a hőmérséklet és a páratartalom folyamatos monitorozása és szabályozása. Minél inkább sikerül ezeket optimális szinten tartani, annál tovább tárolható a gabona biztonságosan, minőségromlás nélkül.

Ezek a kondicionálási műveletek már a szemek természetes szárításával és levegőztetésével (természetes lehűtésével) megkezdődnek. Előbbinek megvan az a veszélye, hogy a szemek túlságosan kiszáradnak és zsugorodnak, mivel szárításkor a gabonát körülbelül 3%-kal magasabb nedvességtartalommal távolítják el és temperáló tartályokba helyezik (erre sokszor gőzölésként vagy hőáztatásként is hivatkoznak), amit a lassú levegőztetéssel történő maghőmérséklet-csökkentés (hűtés) követ.

A tárolt magok forgatása és a silók szellőztetése a hőmérséklet megfelelő szinten tartása érdekében történik, ugyanis a szemek romlásának egyik másik oka az “önmelegedés”, ami szintén a nedvességtartalommal és a hőmérséklettel van összefüggésben. Ezek növekedésével a magok egyre intenzívebben kezdenek „lélegezni” (azaz felveszik az oxigént, és szén-dioxid, víz, illetve hő formájában adják le), ami szárazanyag-vesztést idéz elő, valamint a rovarok és a penész kifejlődését is segíti. A páratartalom szabályozása és a rendszeres szellőztetés tehát a penészgomba kifejlődésének megakadályozása érdekében is szükséges.

A külső levegővel történő szellőztetésnek ugyanakkor veszélye, hogy ha túl párás levegő kerül a tárolóba, aminek a nedvességét felveszik a gabonaszemek, az tönkreteszi őket – ezért csak megfelelően kezelt (kondicionált) levegővel vagy meghatározott időjárási viszonyok mellett szabad szellőztetni a tárolókat.

Az ideális relatív páratartalom körülbelül 74%, az ennél magasabb nedvességtartalmú levegőnél már fellép a fenti probléma.
Ugyanakkor se nedves, se meleg levegőt nem szabad a hűvösebb, szárazabb gabonára fújni, mert az szintén csak kárt tesz a szemekben.

Nedvességszint

A különböző gabonaféléknél eltér, mi az a maximális nedvességszint, ami még jó az adott terménynek (a repcénél egészen más, például, mint a búzánál), de alsó határ is van, a túlságosan száraz szemek könnyebben törnek, veszítenek a súlyukból, annak ellenére, hogy a betakarított gabonának valóban a száraz és hűvös levegő kedvez.

A 13°C-nál alacsonyabb hőmérséklet, például már elég a rovarok, atkák, mikroorganizmusok szaporodásának megakadályozására, így elkerülhetőek a rovarrágás és a rovarürülék okozta károk. Alacsony hőmérsékleten, ugyanis, a kártevők inaktív téli álomba merülnek.
Akár 1,7°C-ig is hűthetőek a szemek a téli tartáshoz, ám a gabona lefagyasztása is kerülendő, a kiolvasztás ugyanis szintén a nemkívánatos páralecsapódással jár.

A gabonatárolás optimalizálása

A fent ismertetett problémáktól (túl hideg vagy túl meleg hőmérséklet, magas nedvességtartalom, penész és kártevők) évente világszerte a betakarított gabona egyötöde megromlik – tehát minden ötödik gabonaszem kárba vész!

Európában az idei évben ez az arány még nagyobb! 2022 rendkívüli módon aszályos nyári időjárását a gabonatermés különösen megszenvedte, ami hatalmas károkat okoz a gazdáknak. Így még jobban felértékelődik a betakarított termény értéke, és minden eddiginél fontosabb, hogy a tárolás során minél kevesebb menjen belőle kárba.

A szemek minőségének megőrzése, a gabona optimális tárolása összetett feladat, hiszen gondot kell fordítani a termény levegőztetésére, szárítására és a természetes, nedves levegővel történő (re)hidratációjára (a víz fizikai hozzáadása illegális; hamisításnak minősül). Ehhez szükséges gabona hőmérsékletéről és a páratartalomról való folyamatos adatgyűjtés, valamint ezen értékek szabályozása, aminek energiafelhasználását optimalizálni szükséges, különösen most, mikor megnövekednek az energiaárak.

A jó hír az, hogy a gabona megfelelő tárolására és kezelésére fordított idő, energia, munka és pénz rövid időn belül jelentősen megtérülhet. A minőségromlás és a térfogatcsökkenés megelőzése, valamint a selejt magok arányának csökkentése komoly mértékben hozzájárul a veszteségek minimalizálásához. A nem jól kezelt gabona nagy veszteséget jelent a gazdálkodóknak – a kárba veszett szemek aránya megfelelő gabonatárolással azonban jelentősen kisebb lehet!

Az OPI System segítségével környezetbarát módon megoldható, hogy a gabonatárolás és gabonakezelés hatékonyan működjön, és a veszteség a lehető legkisebb legyen.

Az OPI működéséről következő blogbejegyzésünkben olvashat részletesebben!