A gabonatárolás nehézségei

Minden évben kárba vész a betakarított gabona egy jelentős része a nem megfelelő tárolás miatt. Sokszor még a szakemberek is tehetetlenül állnak egy-egy jellemző probléma felett, hiszen a gabonatárolás számos nehézsége csak nehezen küszöbölhető ki.

Bejegyzésünkben bemutatjuk, milyen kihívásokkal néznek szembe mindazok, akik a gabona tárolásáért felelnek. Következő cikkünkben pedig ismertetjük majd a gabonagazdálkodás egyik legkorszerűbb technológiáját, melynek segítségével lehetőség nyílik kiküszöbölni minden itt felsorolt problémát.

A gabonafélék

A gabonafajták (elsősorban a búza) az első nemesített növények között voltak az emberiség történetében. A többi növényhez képest jóval egyszerűbb gondozásuknak és magas kalória-, illetve tápanyagtartalmuknak köszönhetően a mai napig megkerülhetetlen részét képezik az emberi étrendnek, ahogyan az állatok takarmányozása sem képzelhető el nélkülük – már hosszú évezredek óta szolgálnak alapvető élelmiszerként.

A gabona kifejezés azon pázsitfűfélék összefoglaló elnevezése, amelyek magjai táplálkozási célra felhasználhatóak, többnyire liszt formájában.
A legfontosabb gabonafélék közé a búza, a kukorica, a rizs, az árpa, a zab és a rozs tartoznak, de a cirok, a hajdina, az amaránt, a köles, továbbá a búza és a rozs keresztezésével létrehozott tritikálé, valamint a legapróbb szemű gabonaféle, a teff is az alapvető gabonák közé sorolható.

Gabonatárolás

A gabonafélék magjait betakarítás után ömlesztve tárolják, általában tisztítás és szárítás után. A tisztítás lényege, hogy a gabona szármaradványoktól, gyommagvaktól és törtszemektől mentes legyen – miközben a tisztítás során arra is ügyelni kell, hogy a magok belsején ne keletkezzen repedés vagy törés. A szárítás pedig azt a célt szolgálja, hogy megfelelő nedvességtartalommal bírjon.

A gabona tárolása során nagyon sok tényezőre oda kell figyelni: a termény nedvességtartalmának, hőmérsékletének proaktív szabályozása mellett gondot kell fordítani többek között a tárolási környezet oxigénellátására, valamint a penészesedés és a rovarok, atkák, mikrobák elleni védelemre a (minőség)romlási veszteségek minimalizálása érdekében.
Ez folyamatos ellenőrzést igényel, amit nem egyszerű költség- és energiatakarékosan megoldani. Folyamatos információval kell rendelkezni többek között a silón belüli hőmérsékletről és páratartalomról, a termény szintjéről, valamint a külső környezetről is. A maghőmérséklet gyorsütemű emelkedése, például jelzi, hogy a szemek romlásnak indultak. A nedvesség szabályozásával pedig a térfogatvesztést is lehetséges minimalizálni.
A szemestermények tárolására általánosságban két megoldás létezik. Ezek könnyen megkülönböztethetőek: az egyik vízszintes tárolókban (úgynevezett csarnoktárolókban vagy síktárolókban), a másik pedig függőleges tárolókban (úgynevezett toronytárolókban, vagy ismertebb néven: silókban) történik.

A vízszintes csarnoktárolók is lehetnek akár 7-8 méter magasak, általában tégla- vagy betonfallal rendelkeznek, és trapézlemezzel vagy hullámpalával vannak fedve.
A függőleges silók hengeres építmények, amelyek oldalfala többnyire fémből készül, és betonalapon vannak rögzítve (vagy a föld felszínén vagy magasított, lábakon álló alapon).
A tárolók megépítésére felhasználható anyagok körét 2005 óta az Európai Unió korlátozza, hogy egészségre ártalmas anyagok ne érintkezzenek a gabonával.

A gabonatárolás kihívásai

A gabonatárolás egyik legnagyobb kihívása, hogy minél kisebb minőségi és mennyiségi veszteséggel valósuljon meg.

A tárolók gyakori problémái

A tárolók kialakításánál vagy kapacitásánál jóval fontosabb azok műszaki színvonala. A nem kielégítő színvonalú tárolók alkalmatlanok a gabona veszteségmentes tárolására. A trapézlemez tető például könnyen beázik, ha rossz a lemezillesztés, de az is problémás, ha a lemez alsó felületén megjelenő pára lecsapódik, majd lefolyik, lecsepeg a szemekre. A hullámpala tetőn pedig jellemzően a hosszanti repedések vagy a lyukak okoznak problémát.
A silók teteje is gyakran rossz állapotú, lyukas. A nem teljesen vízmentes gabonatárolók könnyen nedvesednek és penészedik bennük az áru.

A hagyományos tárolás hűtés nélkül történik, melynek egyik hátulütője, hogy sűrűn indokolttá válik a termény átrakodása a hőtorlódás megszüntetése érdekében. Ehhez a művelethez értelemszerűen mindig szükség van szabad tárolóhelyre, az átrakodás során pedig az áru 0,3%-a kárba vész, „ledörzsölődik”.

Hőmérséklet és páratartalom

Mivel a magok fizikailag és kémiailag a betakarítás után is változnak, a gabonatárolás során kritikus fontosságú a hőmérséklet és a páratartalom folyamatos monitorozása és szabályozása. Minél inkább sikerül ezeket optimális szinten tartani, annál tovább tárolható a gabona biztonságosan, minőségromlás nélkül.

Ezek a kondicionálási műveletek már a szemek természetes szárításával és levegőztetésével (természetes lehűtésével) megkezdődnek. Előbbinek megvan az a veszélye, hogy a szemek túlságosan kiszáradnak és zsugorodnak, mivel szárításkor a gabonát körülbelül 3%-kal magasabb nedvességtartalommal távolítják el és temperáló tartályokba helyezik (erre sokszor gőzölésként vagy hőáztatásként is hivatkoznak), amit a lassú levegőztetéssel történő maghőmérséklet-csökkentés (hűtés) követ.

A tárolt magok forgatása és a silók szellőztetése a hőmérséklet megfelelő szinten tartása érdekében történik, ugyanis a szemek romlásának egyik másik oka az “önmelegedés”, ami szintén a nedvességtartalommal és a hőmérséklettel van összefüggésben. Ezek növekedésével a magok egyre intenzívebben kezdenek „lélegezni” (azaz felveszik az oxigént, és szén-dioxid, víz, illetve hő formájában adják le), ami szárazanyag-vesztést idéz elő, valamint a rovarok és a penész kifejlődését is segíti. A páratartalom szabályozása és a rendszeres szellőztetés tehát a penészgomba kifejlődésének megakadályozása érdekében is szükséges.

A külső levegővel történő szellőztetésnek ugyanakkor veszélye, hogy ha túl párás levegő kerül a tárolóba, aminek a nedvességét felveszik a gabonaszemek, az tönkreteszi őket – ezért csak megfelelően kezelt (kondicionált) levegővel vagy meghatározott időjárási viszonyok mellett szabad szellőztetni a tárolókat.

Az ideális relatív páratartalom körülbelül 74%, az ennél magasabb nedvességtartalmú levegőnél már fellép a fenti probléma.
Ugyanakkor se nedves, se meleg levegőt nem szabad a hűvösebb, szárazabb gabonára fújni, mert az szintén csak kárt tesz a szemekben.

Nedvességszint

A különböző gabonaféléknél eltér, mi az a maximális nedvességszint, ami még jó az adott terménynek (a repcénél egészen más, például, mint a búzánál), de alsó határ is van, a túlságosan száraz szemek könnyebben törnek, veszítenek a súlyukból, annak ellenére, hogy a betakarított gabonának valóban a száraz és hűvös levegő kedvez.

A 13°C-nál alacsonyabb hőmérséklet, például már elég a rovarok, atkák, mikroorganizmusok szaporodásának megakadályozására, így elkerülhetőek a rovarrágás és a rovarürülék okozta károk. Alacsony hőmérsékleten, ugyanis, a kártevők inaktív téli álomba merülnek.
Akár 1,7°C-ig is hűthetőek a szemek a téli tartáshoz, ám a gabona lefagyasztása is kerülendő, a kiolvasztás ugyanis szintén a nemkívánatos páralecsapódással jár.

A gabonatárolás optimalizálása

A fent ismertetett problémáktól (túl hideg vagy túl meleg hőmérséklet, magas nedvességtartalom, penész és kártevők) évente világszerte a betakarított gabona egyötöde megromlik – tehát minden ötödik gabonaszem kárba vész!

Európában az idei évben ez az arány még nagyobb! 2022 rendkívüli módon aszályos nyári időjárását a gabonatermés különösen megszenvedte, ami hatalmas károkat okoz a gazdáknak. Így még jobban felértékelődik a betakarított termény értéke, és minden eddiginél fontosabb, hogy a tárolás során minél kevesebb menjen belőle kárba.

A szemek minőségének megőrzése, a gabona optimális tárolása összetett feladat, hiszen gondot kell fordítani a termény levegőztetésére, szárítására és a természetes, nedves levegővel történő (re)hidratációjára (a víz fizikai hozzáadása illegális; hamisításnak minősül). Ehhez szükséges gabona hőmérsékletéről és a páratartalomról való folyamatos adatgyűjtés, valamint ezen értékek szabályozása, aminek energiafelhasználását optimalizálni szükséges, különösen most, mikor megnövekednek az energiaárak.

A jó hír az, hogy a gabona megfelelő tárolására és kezelésére fordított idő, energia, munka és pénz rövid időn belül jelentősen megtérülhet. A minőségromlás és a térfogatcsökkenés megelőzése, valamint a selejt magok arányának csökkentése komoly mértékben hozzájárul a veszteségek minimalizálásához. A nem jól kezelt gabona nagy veszteséget jelent a gazdálkodóknak – a kárba veszett szemek aránya megfelelő gabonatárolással azonban jelentősen kisebb lehet!

Az OPI System segítségével környezetbarát módon megoldható, hogy a gabonatárolás és gabonakezelés hatékonyan működjön, és a veszteség a lehető legkisebb legyen.

Az OPI működéséről következő blogbejegyzésünkben olvashat részletesebben!